cubalibre

   A Nagy Háború, vagyis ahogyan az Első Világháborút a kortársak nevezték, szinte mindenkinek mond valamit. Harcok, új fegyverek, végtelen számú áldozat, nagy tragédiák. De van jó néhány civil tárgy és megoldás, amely éppen ebben a háborúban és éppen a háború miatt került először a katonák, azután pedig a civilek mindennapjaiba.

A zipzár 

Még a 20. század kezdetén is gombok, akasztók és zsinórok tartották össze a legtöbb kabátot és egyéb ruhadarabot. Bár a zipzárt már a 19. század  közepén is ismerték, az Első Világháborúig gyakorlatilag nem használták.

 Ez akkor változott meg, amikor az USA hadseregét új harci öltözékkel látták el. Ezeket már zipzárral készítették és elsősorban a tengerészeket kellett eredményesebben megvédenie a szél és eső ellen.

 A háború után a zipzár megkezdte hódítását a civil öltözékek körében is.

Intimbetét

Az új, pusztító hatású fegyverek hatására már az első háborús év, 1914 végére milliók haltak és sebesültek meg. A világégés a háború egy teljesen új dimenzióját jelentette és így óriási kihívást jelentett a gyógyászat számára is. Az orvosoknak és a nővéreknek addig soha nem látott számú sebesültet kellett ellátniuk.

Az amerikai Kimberly – Clark cég egyik terméke különösen jó szolgálatokat tett. A viconsini cég még a háború kitörése előtt fejlesztette ki a „cellvattát”. Ez egy olyan kötszer volt, amely ötször több folyadékot volt képes magába szívni, mint az addig használt hagyományos pamutkötések –és még sokkal olcsóbb is volt.

De nem csak a tábori kórházakban használták az anyagot.  A Vörös Kereszt ápolónői hamar felfedezték a nagy felszívóképességű „cellvatta” más hasznos felhasználásának módját is – mint hasznos és hygiénikus védelmet a menstruáció idején.

 A Kimberly-Clark a háború után le is aratta a sikert a piacon: 1920-tól  „Kotex” néven gyártották az intimbetétét, pár évvel később ’Kleenex” néven dobták piacra a papír zsebkendőt.

Vérbank

De nem mindig volt elég csak bekötni a katonák sebeit. A sebesülések száma és jellege szükségessé tette nagy vérkészletek kialakítását.

 Csak 1914-ben fedezték fel a tudósok, hogy miként lehet olyan anyagok, mint a nátriumcitrát segítségével a vér alavadását megakadályozni és ezzel hosszabb ideig tárolni.  Pár évvel előtte az osztrák Karl Landsteiner írta le a különböző vércsoportokat.

 Ezek a felismerések tették lehetővé az első vérbankok kialakítását – azelső időkben csak nullás vérkonzervekkel, amelyet szükség esetén minden páciens el tudott viselni.

A képen sebesült német katonák láthatók egy tábori kórházban a keleti fronton 1915-ben.

Karóra

A nagy területeket beszóró tüzérségi tűz az Első Világháború újítása volt. Vele együtt és éppen miatta terjedt el  egy alig valamivel korábbi fejlesztés, a karóra.

 A tüzérek számára döntő volt a pontos időzítés. Egyrészt mindkét kezükre szükségük volt az ágyú üzemeltetésénél, másrészt a tüzet állandóan szinkronba kellett hozniuk a saját gyalogság tevékenységével. Az addig használatos zsebórákkal ez szinte  lehetetlen volt.

 A hadsereg így elég gyorsan felfedezte az addig nem igazán kedvelt karóra gyakorlati hasznát – a pontos időt egy gyors odapillantással meg lehetett állapítani és egyben két kézzel mozatni az ágyút, betölteni az újabb lövedéket.

 Az Első Világháború után a karóra gyorsan átvette a piacvezető szerepet a zsebórától.

Nyári időszámítás

Németországban már 1915-ben hiány mutatkozott a fűtőanyagokból. A hadiipar megnövekedett igénye mellett a brit tengeri blokád lehetetlenné tette a petróleum és a paraffin importját.

Hogy legalább tavasz  és ősz között csökkentsék a mesterséges fény iránti igényt és a legjobban kihasználják a természetes fényt, a Reichskanzlei 1916-ban előszedte Henry von Böttinger titkostanácsos néhány évvel korábbi ötletét, amelyben az óraátállítást javasolta.

Április 30-án eljött a nagy pillanat, az órákat egy órával előreállították. Az ötletet elkezdték a többiek is követni, mindössze három héttel később Nagy-Britannia is bevezette a „Daylight Saving Time”-ot, Később több másik hadviselő országban is bevezették a nyári időszámítást.

 A háború után a nyári időszámítást megszüntették, legközelebb Adolf Hitler vezette be újra 1940-ben, ugyancsak azért, hogy nyersanyagokat takarítson meg háborús célokra.

A a Skoda Művek fémöntödéjét ábrázolja Pilzenben.

Kvarclámpázás 

Nemcsak nyersanyagokból keletkezett hamar hiány, élelmiszerekből is gyorsan egyre kevesebb állt rendelkezésre –súlyos egészségügyi következményekkel. Szakértők szerint 1918-ra minden második berlini gyerek hiányosan táplálkozott.

 Sok kislány és kisfiú szenvedett angolkórban, az alultápláltság miatt nem fejlődtek a szükséges módon a csontjaik. A berlini orvos, Kurt Hukdschinsky elkezdte az angolkórban szenvedő betegeket a higany-kvarc-lámpa sugaraival kezelni. Úgy látták, az ultraviola fény erősítette a gyerekek csontjait.

Később bebizonyosodott, hogy az ultraviola fény a D-vitamin feldolgozását gyorsítja fel, amely nagyon fontos a csontképződéshez. Az úgynevezett „ Magaslati napfény” később is népszerű termék lett.

A képen 1904-ben egy német katona osztja meg a levesét egy francia kisfiúval.

Rádiókapcsolat 

1914-től egyre nagyobb mértékben vetették be a hadviselő felek a légierejüket. Zeppelinek és repülőgépek bombáztak olyan városokat, mint London vagy Antwerpen.

De a pilótáknak nem volt lehetőségük arra, hogy a földi csapatokkal kapcsolatba léphessenek, ami egy ütőképes légierő számára elengedhetetlen. Egy valami jelenthetett megoldást: a kábelnélküli kommunikáció.

A technológia az Első Világháború előtt még gyerekcipőben járt, de gyorsan fejlesztették tovább. Már 1916 végén elkészült az első olyan pilótasisak, amelyikben volt fülhallgató és mikrofon is.

Dokumentumfilm

Az akkor még ugyancsak fiatal médiumnak számító film is az Első Világháborúban élte meg ugrásszerű fejlődését. Elsőorban mint hatásos propagandaeszköz.

A gáztámadások, felületi bombázások és árokharcok következtében egy új típusú háború alakult ki  és civillakosság mohon falta a frontról érkező képeket. A dokumentumfilm nagyon népszerű lett.

 Bár a felvételeken gyakran beállított jeleneteket láthattak, az úl médium nagyon autentikusnak tűnt és addig ismeretlen közvetlenségű benyomást adott a harci cselekményekről. Amikor 1916-ban Angliában a „The Battle of the Somme”  - ot bemutaták, több, mint húsz millióan zúdultak a mozikba.

A német hadvezetés is felismerte a propagandalehetőséget: 1917-ben mutatták be a „Hőseinknél a Somme folyónál” c. filmet.

Filteres tea

A filteres teát a múlt század elején véletlenül fedezték fel. A us-amerikai teakereskedő, Thomas Sullivan  szeretett volna spórolni a szállítási költségeken és nehéz lemezdobozok helyett könnyű selyemzacskókba csomagolta az áruját. A vásárlól ezt még praktikusnak is találták, mert nem kellett leülepíteni, majd egy másik kannába tölteni a teát.

Németországban 1914 és 1918 között használták először a filteres teát. A drezdai  Teekanne cég használta fel Sullivan ötletét és kis gézzacskókba adagolta a katonáknak szánt teát. Ezeket a csapatoknál „teabombának” nevezték.

 Azt a fajta filtert, amelyet ma rajta egy kis gém kapoccsal ismerünk, csak 1949-ben szabadalmaztatták.

A képen német katonák 1915ben egy harcállásban a nyugati fronton.

Vegetáriánus kolbász

Legkésőbb az 1916-1917-es  „fehérrépa –tél” folyamán világossá vált, hogy Németirszágnak el kell gondolkodnia az alternatív élelmiszereken. Már 1914 óta érvényben voltak bizonyos korlátozások az alapvető élelmiszerek esetében, egy évvel később a kenyér már 50% - ban tartalmazot zabot vagy burgonyalisztet.
A későbbi szövetségi kancellár, Konrád Adenauer akkoriban Köln polgármestere volt. Az ő városa is szenvedett az élelmiszerhiánytól, elsősorban húsból és fehérjeforrásból volt kevés.  Adenauer, aki később is egy pepecselő feltaláló hírében állt, az éhség elleni harc során 1916-ban megalkotta a szójakolbászt –és ezzel megteremtette a mai kor sok vegetárius helyettesítő termékének alapját.
A szabadalmi kérvényt Németországban elutasították, de Adenauer 1918 június 26-án V.György angol királytól megkapta a szabadalmi jogot a húsmentes kolbászra.
A képen osztrák katonák lefoglalt állatokkal.

...és a mai szójakolbász.....

Veggie day

A húsmentes napok ötlete nem új, bár a zöld politikusoknak néha fájdalommal kell tudomásul venniük, hogy az emberek nem szívesen mondanak le a steakről vagy a szalámiról.

 De a nélkülözéssel teli háborús években az embereknek nem volt más választásuk. 1915-tők Németországban a húsfogyasztást államilag szabályozták és húsmentes napokat rendeltek el.  Először csak iparosoknak és kereskedőknek, később a teljes lakosságnak is.

1916-tól hétfőn szerdán és pénteken tilos volt húst enni és ennek betartását a külön erre a célra alapított Népélelmezési Hivatal ellenőrizte és a kihágásokat jelentős pénzbírsággal sújtotta.